Wednesday, 25 February 2009
Short story no. 4 [Ákos]
rövid jegyzet A W védőbeszédéhez
- Na figyelj, - mondta a szörnyeteg - nem tökölődünk, a hosszú elméleti felvezetés nem mindig vezet célra, érted ugye? Szóval sétálsz az utcán és megállsz egy kirakat előtt. Divatáru, a legújabb göncök, iesmi. Megakad a szemed egy manekinen, talán a göncei, talán az alkata, a hihetetlenül élethű arckifejezése, magad sem tudod igazán. Közvetlenül a kirakat üvegén kirajzolódó tükörképed mögött áll, és szemeddel felváltva összpontosítasz a bábra majd saját tükörképedre, egészen addig amíg a kettő mintha összemosódna és nagyon nehéz lenne különbséget tenned a között amit látsz, érzel, vagy gondolsz. Követed eddig ugye? Szóval eleinte eldönthetetlen hogy a báb volt vagy a tükörképed a hibás amikor kezedet ökölbe szorítod és teljes erődből bebaszod a kirakat üvegét. Megszólal a riasztó de te mintha észre sem vennéd, az egyetlen dolog amire összpontosítani tudsz ebben a pillanatban a vér ami szétvágott kézfejedből csorog és szaporán csepeg a járda aszfaltjára. Az emberek körbeállnak. Van aki ujjong és van aki fel van háborodva. Van aki egyszerűen jól szórakozik. Nem tudom hogy megértetted e mostmár. Mindegy, ha nem akkor megérted máskor, egyelőre ennyit árulok el, ja és még csak egy dolog. A végén hogy tükörképed vagy a báb volt titok.
- Na figyelj, - mondta a szörnyeteg - nem tökölődünk, a hosszú elméleti felvezetés nem mindig vezet célra, érted ugye? Szóval sétálsz az utcán és megállsz egy kirakat előtt. Divatáru, a legújabb göncök, iesmi. Megakad a szemed egy manekinen, talán a göncei, talán az alkata, a hihetetlenül élethű arckifejezése, magad sem tudod igazán. Közvetlenül a kirakat üvegén kirajzolódó tükörképed mögött áll, és szemeddel felváltva összpontosítasz a bábra majd saját tükörképedre, egészen addig amíg a kettő mintha összemosódna és nagyon nehéz lenne különbséget tenned a között amit látsz, érzel, vagy gondolsz. Követed eddig ugye? Szóval eleinte eldönthetetlen hogy a báb volt vagy a tükörképed a hibás amikor kezedet ökölbe szorítod és teljes erődből bebaszod a kirakat üvegét. Megszólal a riasztó de te mintha észre sem vennéd, az egyetlen dolog amire összpontosítani tudsz ebben a pillanatban a vér ami szétvágott kézfejedből csorog és szaporán csepeg a járda aszfaltjára. Az emberek körbeállnak. Van aki ujjong és van aki fel van háborodva. Van aki egyszerűen jól szórakozik. Nem tudom hogy megértetted e mostmár. Mindegy, ha nem akkor megérted máskor, egyelőre ennyit árulok el, ja és még csak egy dolog. A végén hogy tükörképed vagy a báb volt titok.
Monday, 23 February 2009
Short story no. 4 [Rob]
Este nyolckor? Legyen inkabb fel kilenc, mit szolsz? Jo. Igen. Hogy hol? Inkabb mond te. Nekem is mindegy. Rendben. Legyen ott. Fel kilenc akkor! Ne kessel. En nem fogok, sose kesek.
El fogok kesni!
(…)
Meg egy pillantas a tukorbe. Szornyu! Nem all a hajam sehogy. Vagyis all, csak epp nem ugy ahogy en szeretnem. Megkellet volna nyiratkozzak a napokban. Tudtam, hogy fogunk talalkozni a heten. Olyan reg vartam ezt a napot. Miert nem mentem el nyiratkozni? Hol vannak a kulcsaim? Miert felejtem el mindig hova teszem? Legalabb tennem ugyanarra a helyre, hogy ne kelljen eszben tartsam! Annyi minden eszben kell tartsak: nevek, arcok, nevek melyek arcokhoz kapcsolodnak, porno oldal cimek, Nokia es Samsung telefontipusok (mert most azok a legmenobbek), cheatek a WoW-hoz es roviditesek a NFS 12-ben (az Undercover, ha nem tudnatok). Megvan! Indulhatok.
8.10??? Nem kellet volna annyit bameszkodjak a turkobe. Folosleges volt! Mire leertem ugyis ketoldalra szetvallt a hajam es elobujt a pattanasos homlokomon, hiaba fesultem egy oldalra (a kevesbe pattanasos fele). Hatarozottan megkellet volna nyiratkozzak! Egy kirakat ablakaban megigazithatnam, de nincs egy uzlet sem ezen az utcan, megse igazithatom meg a hazak ablakaban. Raadasul mindeutt eg a villanyt. Szepeket is gondolnanak egy idegenrol aki az ablakukban igazitja a hajat. Amator! Balfasz! Kocsog! Kis poccs! (Vegre egy ket szavas, azt hittem csak egyszavasak jutnak eszembe ebben a nagy rohanasban, amik egyebbkent nagyon igazak.)
Meg tiz perc! En meg legalabb 20 percnyire vagyok a megbeszelt helytol. A masik utcan kellet volna menjek. Rovidebb arra. Ott meg uzletek is vannak! Felkell szalljak a busszra, maskepp nem erek oda. Nincs jegyem, a francba! Muszaj vallaljam ezt a kockazatot. Erte mindent! A szerelmemert!
Meg egy megallo … Mit neznek vajon ezek? Nem lattak meg embert csokor viraggal a kezeben? Vagy lehet annyira tetszik nekik le se tudjak venni a szemuket rola. Anyamnak igaza lehetett, a gerbera jo valasztas volt.
Hallo? Igen? Kesel vagy fel orat? Aha. Nem baj, meg nem vagyok ott, most indultam el en is. Igen. Hehehehe. Tudom tudom. Ez az elso alkalom. Hehehehe. Uhum. Persze. Szia.
El fogok kesni!
(…)
Meg egy pillantas a tukorbe. Szornyu! Nem all a hajam sehogy. Vagyis all, csak epp nem ugy ahogy en szeretnem. Megkellet volna nyiratkozzak a napokban. Tudtam, hogy fogunk talalkozni a heten. Olyan reg vartam ezt a napot. Miert nem mentem el nyiratkozni? Hol vannak a kulcsaim? Miert felejtem el mindig hova teszem? Legalabb tennem ugyanarra a helyre, hogy ne kelljen eszben tartsam! Annyi minden eszben kell tartsak: nevek, arcok, nevek melyek arcokhoz kapcsolodnak, porno oldal cimek, Nokia es Samsung telefontipusok (mert most azok a legmenobbek), cheatek a WoW-hoz es roviditesek a NFS 12-ben (az Undercover, ha nem tudnatok). Megvan! Indulhatok.
8.10??? Nem kellet volna annyit bameszkodjak a turkobe. Folosleges volt! Mire leertem ugyis ketoldalra szetvallt a hajam es elobujt a pattanasos homlokomon, hiaba fesultem egy oldalra (a kevesbe pattanasos fele). Hatarozottan megkellet volna nyiratkozzak! Egy kirakat ablakaban megigazithatnam, de nincs egy uzlet sem ezen az utcan, megse igazithatom meg a hazak ablakaban. Raadasul mindeutt eg a villanyt. Szepeket is gondolnanak egy idegenrol aki az ablakukban igazitja a hajat. Amator! Balfasz! Kocsog! Kis poccs! (Vegre egy ket szavas, azt hittem csak egyszavasak jutnak eszembe ebben a nagy rohanasban, amik egyebbkent nagyon igazak.)
Meg tiz perc! En meg legalabb 20 percnyire vagyok a megbeszelt helytol. A masik utcan kellet volna menjek. Rovidebb arra. Ott meg uzletek is vannak! Felkell szalljak a busszra, maskepp nem erek oda. Nincs jegyem, a francba! Muszaj vallaljam ezt a kockazatot. Erte mindent! A szerelmemert!
Meg egy megallo … Mit neznek vajon ezek? Nem lattak meg embert csokor viraggal a kezeben? Vagy lehet annyira tetszik nekik le se tudjak venni a szemuket rola. Anyamnak igaza lehetett, a gerbera jo valasztas volt.
Hallo? Igen? Kesel vagy fel orat? Aha. Nem baj, meg nem vagyok ott, most indultam el en is. Igen. Hehehehe. Tudom tudom. Ez az elso alkalom. Hehehehe. Uhum. Persze. Szia.
Short story no. 4 [Sylvia]
…/…
It was snowing outside, everything was white and peaceful. She sat on the sofa next to the window, sipping chamomile tea and watching the snowflakes falling softly. It was almost dark, the street lights were on already, giving the snow a golden glimmer.
She felt calm for a while. She finished her tea and wanted to do something. She had the house for herself for a whole month and she felt terribly alone. He went away on tour and she feared he would not come back anymore.
There wasn’t anyone to call or anywhere to go. She put on a casual dress, turned on the fireplace, sat down in front of it on her belly and started reading a book, some cheesy romance novel which was ment to make her feel better. She didn’t have the patience to read for more than twenty minutes so she went down to the kitchen and poured white wine in a glass. She went back to the living room. The sound of the fire, the falling snow and the dim light reminded her of her childhood…
There was a beautiful antique mirror next to the fireplace, with a detailed golden frame with angels and flowers carved impeccably. She looked at herself and could not believe it was happening again. She saw a total stranger in the mirror. She was conscious that something was wrong, but she kept losing herself by the minute. She burst into a hysterical laughter, then tears rolled down her high cheekbones.
I don’t know you, get out of my house and of my body, you are killing me, I want myself back, why do you want to harm me?
She hit the mirror with her fist as hard as she could, the broken pieces fell on the floor and she fell down on her knees, crying and feeling all helpless. She took a sharp piece and slit her wrists without thinking to much. When she saw the blood she became aware of what she had done, of what the person from the mirror made her do, but it was too late…
It was snowing outside, everything was white and peaceful. She sat on the sofa next to the window, sipping chamomile tea and watching the snowflakes falling softly. It was almost dark, the street lights were on already, giving the snow a golden glimmer.
She felt calm for a while. She finished her tea and wanted to do something. She had the house for herself for a whole month and she felt terribly alone. He went away on tour and she feared he would not come back anymore.
There wasn’t anyone to call or anywhere to go. She put on a casual dress, turned on the fireplace, sat down in front of it on her belly and started reading a book, some cheesy romance novel which was ment to make her feel better. She didn’t have the patience to read for more than twenty minutes so she went down to the kitchen and poured white wine in a glass. She went back to the living room. The sound of the fire, the falling snow and the dim light reminded her of her childhood…
There was a beautiful antique mirror next to the fireplace, with a detailed golden frame with angels and flowers carved impeccably. She looked at herself and could not believe it was happening again. She saw a total stranger in the mirror. She was conscious that something was wrong, but she kept losing herself by the minute. She burst into a hysterical laughter, then tears rolled down her high cheekbones.
I don’t know you, get out of my house and of my body, you are killing me, I want myself back, why do you want to harm me?
She hit the mirror with her fist as hard as she could, the broken pieces fell on the floor and she fell down on her knees, crying and feeling all helpless. She took a sharp piece and slit her wrists without thinking to much. When she saw the blood she became aware of what she had done, of what the person from the mirror made her do, but it was too late…
Tuesday, 17 February 2009
Monday, 16 February 2009
Short story no. 3 [Rob]
Mindig kell legyen egy fucker aki az est sztarja lesz. Ez a vilag rendje. Mindig van egy sztar a kozossegben. Meg az olyan helyeken is, ahol senki se akar az lenni. Peldaul a konyvtarba. De nem akarmilyen konyvtarban. A filos konyvtarba. Ott mindeki balfasz, vagy inkabb balpicsa? Miert kell meghagyjak a szemoldokuket borzosnak? En nem ertem! Ott avval tunnek ki a kitunni nem akarok, hogy ki mekkora konyvstoc elott jatszak azt, hogy olvassnak, mikozben azon jar az esszuk, hogy hogyan dugassak meg magukat. Nappal nekem is azon jar az eszem, este mar nem. En csak sztarral dugatom magam, ezert itt a sztar fucker is egyben. Ertitek? Egyebbkent en kiszedem a szemoldokomet. Sot leborotvalom minden nap, majd ceruzaval megrajzolom. Magamat is megrajzolom.
Rose vagyok, legalabbis annak hivnak itt az emberek.
- Rose? – Igazat beszelek
- Mondjad
- Hogy vagy ma?
- Jol, mint minden este. Mint minden este …
Rose ugyanugy van minden este. Nekem azert neha vannak szar esteim. Vagy inkabb neha vannak jo esteim? Nem tudom. Most csak azt tudom, hogy egy fekete polos a pulttol nemsokara meg fog hivni egy cocktailre. Itt a nevem mellet azt is tudjak, hogy mit iszom es, hogy mit szoktam csinalni a budiba a fuckerral. Csak az alkalmi betevelygok nem. Ket fuckerrel soha nem csinalom, mert akkor azt is elkellene szorakoztassam aki eppen nem hatulrol akaszt be. Mondjuk szorongathatnam hereit es talan ugy megszivhatnam azokat, hogy azt gondolja, hogy nem kell megvarja meg 40 eves lesz, hogy logjanak.
De en nem csinalok ilyet. Nem vagyok az a fajta. Mint mar abbol is rajohettetek volna, hogy csak cocktail iszok. Nem vagyok egy olcso ribanc!
- Szia edes!
- Inkabb szomjas …
- Nem baj, ez majd oltani fogja. Hoztam neked egy cocktail.
- Ohh, milyen figyelmes vagy!
Szoval tudja ki vagyok. De en azt nem tudom, hogy miert veres a poloja es, hogy miert hiszik azt az emberek, hogy leteznek onjelolt sztarok? Itt nem jon be a veres polo es csak en jelolhetem ki a sztarokat. Itt nem jon be az ami eroszakot suggal. Ez egy mu vilag. Az igazi vilagban van csak eroszak. Itt festett arcok, termeszetes elllene frizurak es semmi alkatu emberek vannak.
- Az ver a polodon?
- Igen – kicsit kihuzta es megfeszitette magat – Josz tancolni?
- Mindjart megyek, menj elore es jovok utanad per perc mulva.
Na igen, csodalkozom en is, hogy meg van aki bedol ennek. Ugynez ki, hogy meg megfogok inni ma este legalabb egy cocktail.
Rose vagyok, legalabbis annak hivnak itt az emberek.
- Rose? – Igazat beszelek
- Mondjad
- Hogy vagy ma?
- Jol, mint minden este. Mint minden este …
Rose ugyanugy van minden este. Nekem azert neha vannak szar esteim. Vagy inkabb neha vannak jo esteim? Nem tudom. Most csak azt tudom, hogy egy fekete polos a pulttol nemsokara meg fog hivni egy cocktailre. Itt a nevem mellet azt is tudjak, hogy mit iszom es, hogy mit szoktam csinalni a budiba a fuckerral. Csak az alkalmi betevelygok nem. Ket fuckerrel soha nem csinalom, mert akkor azt is elkellene szorakoztassam aki eppen nem hatulrol akaszt be. Mondjuk szorongathatnam hereit es talan ugy megszivhatnam azokat, hogy azt gondolja, hogy nem kell megvarja meg 40 eves lesz, hogy logjanak.
De en nem csinalok ilyet. Nem vagyok az a fajta. Mint mar abbol is rajohettetek volna, hogy csak cocktail iszok. Nem vagyok egy olcso ribanc!
- Szia edes!
- Inkabb szomjas …
- Nem baj, ez majd oltani fogja. Hoztam neked egy cocktail.
- Ohh, milyen figyelmes vagy!
Szoval tudja ki vagyok. De en azt nem tudom, hogy miert veres a poloja es, hogy miert hiszik azt az emberek, hogy leteznek onjelolt sztarok? Itt nem jon be a veres polo es csak en jelolhetem ki a sztarokat. Itt nem jon be az ami eroszakot suggal. Ez egy mu vilag. Az igazi vilagban van csak eroszak. Itt festett arcok, termeszetes elllene frizurak es semmi alkatu emberek vannak.
- Az ver a polodon?
- Igen – kicsit kihuzta es megfeszitette magat – Josz tancolni?
- Mindjart megyek, menj elore es jovok utanad per perc mulva.
Na igen, csodalkozom en is, hogy meg van aki bedol ennek. Ugynez ki, hogy meg megfogok inni ma este legalabb egy cocktail.
Short story no. 3 [Sylvia]
Guilty by design
Sid made an unusual entrance. His clothes were covered in blood, the metallic smell of the shiny chains around his neck was intensified by the fresh blood dripping down from his chest, covering his black skinnies. He dropped down his studded leather jacket on the wooden floor, took a small silver flask out of his pocket, sipped a mouthful of whiskey and with an evil, content grin on his face he lingered in the middle of the dance floor listening to the glam rock band playing on the small stage…
“Ain't it fun when you're always on the run
Ain't it fun when your friends despise what you've become
Ain't it fun when you get so high that you, well you just can't come
Ain't it fun when you know that you're gonna die youngIt's such fun... such fun..”
Mandy was drunk, she came to see the Suicide Glory. All her friends thought she was such a groupie, she knew they were right, but she was secretly hoping that the drummer will notice her again and that maybe she can spend another passionate night with him. She didn’t even like the opening band, she just mingled in the crowd, having a few drinks, waiting…
She was a pretty girl and she looked amazing that night. She had her hair pinned up with a red rose pin, leaving her white cleavage uncovered, she wore a black velvet corset, with fine red lace, black leather trousers and high heels.
She stopped, drank a bit of her cocktail from the plastic cup, turned around and her eyes met Sid’s eyes. She didn’t even notice the blood on him, she was simply spellbound by Sid’s light green eyes. Sid smiled at her, took his jacket and went out with a cigarette in his mouth. Mandy followed him, the few drinks gave her enough courage to start talking to him. Outside the street lighting was rather dim, Mandy still couldn’t see Sid’s gory body.
She was mesmerized by Sid and in a few moments they started to kiss. Mandy took Sid in her arms and then she realized that her hands were all bloody. She stepped away and froze… Sid took out a knife, slashed her and walked away.
A guy announced that the show is getting cancelled, the drummer of the band was found dead in the changing room in a puddle of blood, stabbed in his chest seven times…
The starts were shining brightly on the sky, the air was crisp, Sid lighted a cigarette and walked down the boulevard which lead to nowhere…
Sid made an unusual entrance. His clothes were covered in blood, the metallic smell of the shiny chains around his neck was intensified by the fresh blood dripping down from his chest, covering his black skinnies. He dropped down his studded leather jacket on the wooden floor, took a small silver flask out of his pocket, sipped a mouthful of whiskey and with an evil, content grin on his face he lingered in the middle of the dance floor listening to the glam rock band playing on the small stage…
“Ain't it fun when you're always on the run
Ain't it fun when your friends despise what you've become
Ain't it fun when you get so high that you, well you just can't come
Ain't it fun when you know that you're gonna die youngIt's such fun... such fun..”
Mandy was drunk, she came to see the Suicide Glory. All her friends thought she was such a groupie, she knew they were right, but she was secretly hoping that the drummer will notice her again and that maybe she can spend another passionate night with him. She didn’t even like the opening band, she just mingled in the crowd, having a few drinks, waiting…
She was a pretty girl and she looked amazing that night. She had her hair pinned up with a red rose pin, leaving her white cleavage uncovered, she wore a black velvet corset, with fine red lace, black leather trousers and high heels.
She stopped, drank a bit of her cocktail from the plastic cup, turned around and her eyes met Sid’s eyes. She didn’t even notice the blood on him, she was simply spellbound by Sid’s light green eyes. Sid smiled at her, took his jacket and went out with a cigarette in his mouth. Mandy followed him, the few drinks gave her enough courage to start talking to him. Outside the street lighting was rather dim, Mandy still couldn’t see Sid’s gory body.
She was mesmerized by Sid and in a few moments they started to kiss. Mandy took Sid in her arms and then she realized that her hands were all bloody. She stepped away and froze… Sid took out a knife, slashed her and walked away.
A guy announced that the show is getting cancelled, the drummer of the band was found dead in the changing room in a puddle of blood, stabbed in his chest seven times…
The starts were shining brightly on the sky, the air was crisp, Sid lighted a cigarette and walked down the boulevard which lead to nowhere…
Monday, 9 February 2009
Week 3
This week's topic is: A guy goes to a glam rock party, his clothes are covered in blood. He stops in the middle of the dancefloor and listens to the music.
Short story no. 2 [Rob]
"Egy ideig még feküdt, majd továbbállt"
Pár percet tett-vett a csendben a szobában, majd felvette a kabátját, cipőjét és távozott. A lift, a tömbház lepcsőháza, az utca üres maradt utána. A hold az első negyedben mutatta magát. Szép este volt.
Két utcával lejebb az éjjel-nappaliban vett néhany konzervet és kenyeret. Egy közeli padon leült és megvacsorázott. Elszívott egy cigit, majd hátradőlt. A reggeli zaj ébressztette. Egy ideig még feküdt, majd továbbállt.
Még egyikük él, nem fog senki se aludni a lakásban.
Subscribe to:
Comments (Atom)
