"Egy ideig még feküdt, majd továbbállt"
Óvatosan nyitotta az ajtót, dús kulccsomóját erősen a markába szorította, hogy ne csörrenjen meg. Az alig 40 négyzetméteres egyszobás lakásában a legkisebb nesznek is visszhangja volt. Valószinűleg az előre legyártott beton falak okozzták, melyek az utcáról beszűrődő fényben üreslettek. Lefűzte lábáról cipőjét és a következő lépéssel már a szobában termet. Kabátját a fotelbe hajította. Megijedt könnyelműségétől. Néhány másodpercre mozdúlatlanúl maradt. Megborzolta száraz barna haját és körülnézett. Nem sokat látott, csak kontúrokat, de jól ismerte a szoba minden centiméterét. A fotel mellett egy nappali bútorsor, három részből. Középen a TV, kétoldalt dísztárgyak és néhány könyv. A szoba közepén egy üvegasztal. Rajta fehér kerámia hamutálca és mosatlan poharak. A bútorsorral párhuzamosan egy megvetett kanapé és egy telefonasztal telefon nelkül.
Pár percet tett-vett a csendben a szobában, majd felvette a kabátját, cipőjét és távozott. A lift, a tömbház lepcsőháza, az utca üres maradt utána. A hold az első negyedben mutatta magát. Szép este volt.
Két utcával lejebb az éjjel-nappaliban vett néhany konzervet és kenyeret. Egy közeli padon leült és megvacsorázott. Elszívott egy cigit, majd hátradőlt. A reggeli zaj ébressztette. Egy ideig még feküdt, majd továbbállt.
Még egyikük él, nem fog senki se aludni a lakásban.
No comments:
Post a Comment