Short story no. 4 [Ákos]

rövid jegyzet A W védőbeszédéhez

- Na figyelj, - mondta a szörnyeteg - nem tökölődünk, a hosszú elméleti felvezetés nem mindig vezet célra, érted ugye? Szóval sétálsz az utcán és megállsz egy kirakat előtt. Divatáru, a legújabb göncök, iesmi. Megakad a szemed egy manekinen, talán a göncei, talán az alkata, a hihetetlenül élethű arckifejezése, magad sem tudod igazán. Közvetlenül a kirakat üvegén kirajzolódó tükörképed mögött áll, és szemeddel felváltva összpontosítasz a bábra majd saját tükörképedre, egészen addig amíg a kettő mintha összemosódna és nagyon nehéz lenne különbséget tenned a között amit látsz, érzel, vagy gondolsz. Követed eddig ugye? Szóval eleinte eldönthetetlen hogy a báb volt vagy a tükörképed a hibás amikor kezedet ökölbe szorítod és teljes erődből bebaszod a kirakat üvegét. Megszólal a riasztó de te mintha észre sem vennéd, az egyetlen dolog amire összpontosítani tudsz ebben a pillanatban a vér ami szétvágott kézfejedből csorog és szaporán csepeg a járda aszfaltjára. Az emberek körbeállnak. Van aki ujjong és van aki fel van háborodva. Van aki egyszerűen jól szórakozik. Nem tudom hogy megértetted e mostmár. Mindegy, ha nem akkor megérted máskor, egyelőre ennyit árulok el, ja és még csak egy dolog. A végén hogy tükörképed vagy a báb volt titok.