Kedves napló, a hullákat már rég elvitte a reggeli váltás, de a halálszag még mindig egyformán járja át a várost és a tüdőmet. Nem tudom melyikben akarom kevésbé. Azt mondják ezt is meg lehet szokni. Azt mondják a tudósok mi vagyunk a legjobban alkalmazkodó állatfaj. És a rádioaktív eső mégis minden éjjel felkészületlenül talál valakit. Valakit aki egyedül kóborol a romok között, ki tudja kit vagy mit keresve. Valakit akinek éppen nincs ahova rejtőznie, ahova nem folyik be a méreg. Mindenki tudja, mindenki halkan mormolja, magában ahogy kabátját összehúzza: Számítani kell az esőre... mert nincs menekvés ha a felhők összegyűltek.
Mégis úgy tűnik, hogy a világvége után sem mehetünk mindig a biztosra. A legjobban alkalmazkodó és a legkevésbé életképes...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment