Short story no. 1 [Rob]

(...)
- Még tartanak a rémálmai?
- Igen, szinte minden éjjel felriadok.
- Viszatud aludni utánuk?
- Legtöbbször nem, forgolódok még elmegyek a munkahelyemre.
- Fáradtnak érzi magát?
- Igen, mint mondtam alig alszok. Gondolhatja.
- Uhhmm.
- Hazafele jövet szorongok a kormánynál. Lábam minden pillanatban a féken van ...
- Felírok egy altatót. Az majd segíteni fog. Kettőt vegyen be fál órával lefekvés elött.
(...)

Ez a festő szart se ér! Nem fogják a nevét semmilyen könyvben megemlíteni. De legalább log egy kurva falon a képe! Vajon még lognak más falakon is képei? Hogy rühelem!
Feleségem nincs, gyermekem se. Telefonon nem kerestek egy hete.

(A festmény egy élet része.)

"Semmi jelét nem adta annak, hogy mire készűl. Hirtelen ugrott ki. A söförnek nem volt ideje fékezni."
"A megengedett sebességen belül haladt. Átjaró nem volt a közelben, de hova is akart volna menni? A túloldalon egy elhagyatott épitkezés áll(na)."

Hiába az altató, csak néhány órára tudsz megszabadulni tőlem!